Egy zongorista gondolatai, mindennapjai ...

Barátok...

Érdekes egy fogalom..kinek ezt, jelenti kinek azt..

Lassan azt mondhatom el magamról, hogy nincsenek "haverjaim", barátaim meg annál is kevesebb..

Mert ugye a két komponenst szét kell válsztani, nem egyformán kell kezelni őket.

A barát az az igazi, aki jóban rosszban melletted áll, a haver meg olyan ismerős aki csak van.

Miért nincsenek barátaim??..Őszinte leszek, mint mindíg..

A lehúzós, kihasználós emberekből van elég a parlamentben, nem kérek belőlük még a mindennapjaimban is.

A múlt évem azzal telt, hogy próbára tettem egy csomó embert..és szortíroztam..sikerült..

Mindíg csak segítettem, mindenki problémáját megoldani és, hogy őszinte legyek, nem nagyon, vagy egyátalán nem kaptam vissza semmit ezektől az emberektől.

Mind inkább mondhatom azt, hogy csak bosszúságot, kaptam tőlük viszontszolgálatul,  meg lenézést, irígységet, stbstb.

Így hát szortíroztam, nem kelletek többé..

Nagyanyám mindíg arra tanított, hogy "amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten" van benne valami.

Egyszer valaki azt kérdezte tőlem, hogy mikor megyek tüdőműtétre....

Persze nem értettem, hogy miért mondja..

kérdésemre a válasz : "azé, hogy kivegyék a fél tüdődet, hogy a nagy szíved elférjen"

b@zdmeg..

Maradt összvissz egy ember, jobban mondva kettő, az egyik éveken keresztül valahogy mást gondolt rólam, mindaddíg amíg meg nem szakadt az életközössége a jelenlegi feleségével, és valahogy a sors egybe hozott minket, és a sok probléma mellett amiben küszködünk mindketten, mégis tudunk egymásnak segíteni mindenben.

Mondhatom bátran azt, hogy szinte életbevágó dolgokban is, amire külön-külön nem lennénk képesek.

Az egyik, ember a lelki társam a másik, és Ő valahol a rokonom is lett, mert kicsifiam keresztapja.. tisztelem, becsülöm őt.. igazi jó ember a szememben.

Vannak Ők ketten és elég is, nem kell több..minek.